A száj, az állkapocs és az arc fejlődése szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével. Ezért kiemelten fontos, hogy már kisgyermekkorban figyeljünk a szájfunkciókra.
Miért kritikus időszak a gyerekkor?
Mert ekkor alakul:
• a légzésmintázat (száj- vs. orrlégzés)
• a nyelés módja (nyelvlökéses vagy fiziológiás nyelés)
• a rágási szokások
• a testtartás, a craniosacralis ritmus, az idegrendszeri stabilitás
Ha ezek harmonikusan fejlődnek, az kihat:
• az alvás minőségére
• a figyelemre, viselkedésre, nyugalomra
• a fogívek tágasságára, a harapásra
Mit támogat a Dentozófia gyermekkornál?
• cumi, ujjszopás megelőzését, szelíd elengedését
• orrlégzésre való átszokást
• helyes nyelvpozíció és nyelésmintázat kialakítását
• játékos, korosztályhoz illesztett gyakorlatokat
• szükség esetén logopédiai és mozgásterápiás együttműködést
Funkcionális diszharmónia (FDS) és neuroplaszticitás
A Dentozófia – biofunkcionális eszközzel kiegészítve – segíthet olyan helyzetekben is, ahol:
• figyelemzavar, túlmozgás, viselkedési nehézség
• alvászavarok, horkolás, éjszakai nyugtalanság
• szorongás, beilleszkedési nehézségek állnak fenn
A helyes szájfunkciók és légzésminták új idegpályákat alakíthatnak ki az agyban – ezt nevezzük neuroplaszticitásnak.
Ezért mondjuk, hogy a szájban végzett munka az idegrendszerre is hat.
